Szalonna

A szalonna megsütése igazából egy eléggé egyszerű feladat. Fa összeszedése, meggyújtása, amíg ég, a szalonna felszeletelése a kellő vastagságra.

A mai szalonnasütés felrúgott minden írott és íratlan szabályt. Tulajdonképpen már a tűz megrakása is kalandosra sikeredett, hisz a tegnapi eső miatt alig letem megfelelően száraz fát, sem gallyat. Pár vékonyka, félig pudvás szálat sikerült összeszedni, ami reményeim szerint megfelelő alapot ad majd a pokol tüzének felélesztéséhez.

De ha ez mégsem sikerül, egy kis tüzecske kuporítása is elégséges, ahhoz a pár szelet szalonnához.

Ebből is alig lett valami. Faszéngyújtó olaj, sok fújdogálás után gyulladt meg annyira, amit már tűznek lehet nevezni. A szalonna kapásból kiröhögte.

Végül is a tűz égett, füstje is volt. Minden egyben volt, csak éppen… nem sült rajta a szalonna. Nem és nem. Kicsit csöpögött, kicsit barnult, még meg is gyulladt… de sülni nem sült.

Fél órányi ácsorgás a tűz mellett, vagyis a füstben, mert ennek a tűznek a fő jellemzője a vastag, szürkéskékes, szemcsípő füst volt. De legalább nem maradt nyers a szalonna.

Forró is volt, füstös is, a sötétes színe azt sugallta, hogy “nem is vagyok olyan ehetetlen”….

Valóban meg lehetett enni…

Nehezen, de meg.